Az önkormányzati választás után két kevésbé ismert kerületi polgármestert (az óbudai Kiss Lászlót és a pestszentlőrinci-pestszentimrei Szaniszló Sándort) szipkázta el a DK. Ugyancsak Gyurcsányéknál kötött ki máig tisztázatlan módon Molnár Gyula, aki 2016 és 2018 között volt országos elnök – az előválasztást azonban elbukta –, így a politikai margóra került. Szakács László előválasztási jelölését pedig visszavonta az MSZP, ezért az egykori elnökhelyettes a DK mezében indult el és győzött, így a közös ellenzék jelöltje lett a parlamenti választáson Pécsett és a környéken lévő településeken.
Mesterházytól is megszabadultak
Szakács legnagyobb bűne egyébként az lehetett, hogy Mesterházy Attila egyik legfőbb szövetségese volt, ugyanis a párt korábbi elnöke, kétszeres miniszterelnök-jelöltje is pária lett. 2020 őszén újra az MSZP élére szeretett volna kerülni, de ellenfelei, az azóta is elnök Tóth Bertalanék vezetésével elsősorban adminisztratív eszközök bevezetésével – például feloszlatták a Pest megyei alapszervezeteket, amelyek döntően őt támogatták – megnehezítették az indulását, amit végül nem is vállalt. Az előválasztáson ugyan részt vehetett, de alulmaradt egy ismeretlen DK-ssal szemben, Csonka Balázs 67:33 százalék arányban verte meg. A pártlistára viszont nem akart felkerülni Mesterházy, gyaníthatóan azért, mert biztosan nem tették volna befutó helyre, így a belpolitikai karrierje a végéhez közeledik. Ugyanakkor külpolitikai kérdésekben rendkívül aktív, a NATO parlamenti közgyűlésének alelnökeként most, a háború idején rendszeresen megszólal.
Néhány hete pedig a nem túl nagy tudással és befolyással, de annál nagyobb hanggal és szereplési vággyal megáldott
Bangóné Borbély Ildikó került politikai süllyesztőbe.
A Mandiner ugyanis megírta róla, hogy parlamenti önéletrajzában hazudott, s nincs egyetemi diplomája, így a pártelnökség rövid úton megvált tőle.
Így mára nem sok maradt az MSZP-ből. Megvan ugyan még a két társelnöke, de ők nagyon súlytalanok. Egyikük a színtelen-szagtalan, a közvélemény számára gyakorlatilag ismeretlen Tóth Bertalan, aki alig jelenik meg a választási kampányban, ennek ellenére biztosan megőrzi országgyűlési mandátumát, hiszen a 6. a közös listán. A másikukról, a kissé aktívabb Kunhalmi Ágnesről többen tudják, hogy kicsoda, de róla sem az a kép alakult ki az emberek többségében, hogy komoly tényező lenne, hanem inkább olyan bulvárpolitikusnak tűnik, aki a tévészékházban remekül eljátssza a neki megírt szerepet és ukrán nyelven ügyesen tiltakozik a háború ellen. Kunhalmi kockáztat, győznie kell a választáson egyéniben – a fideszes Lévai István Zoltánt kell megvernie –, mert a lista 140. helyéről nem kerülne be az Országgyűlésbe.